A nagyméretű lapok elegánsak és kevés fugával dolgoznak, de sokkal érzékenyebbek az aljzatra. Ezekre a részletekre figyelek a lerakásnál.
A nagyméretű lapok, például a 60×120 vagy a 120×120 cm-es formátum, ma az egyik legnépszerűbb választás. Kevesebb fugával nyugodtabb, tágasabb hatást adnak, és jól utánozzák a márványt vagy a betont. Cserébe sokkal pontosabb előkészítést igényelnek, mint a hagyományos méretek.
Az aljzat síkjának kell lennie
Egy kis lapnál egy-két milliméteres eltérés alig látszik, egy 120 cm-es lapnál viszont a lap billegni fog, vagy a széle kiáll a szomszédjához képest. Ezért a lerakás előtt mindig ellenőrzöm a síkot, és szükség esetén önterülő aljzatkiegyenlítővel javítom.
Kétoldali ragasztás
A nagy lapoknál a ragasztót az aljzatra és a lap hátoldalára is felhordom. Így nem maradnak üregek a lap alatt, ami később kongáshoz vagy repedéshez vezetne.
Szintezőrendszer
A szintezőékek és -klipszek a ragasztó kötéséig egy síkban tartják a szomszédos lapokat. Ez különösen a fényes, oldalfényben látszó felületeknél fontos.
Szállítás, vágás, mozgatás
- A nagy lapokat élükön, párban kell mozgatni, mert laposan fektetve könnyen eltörnek.
- A vágáshoz megfelelő hosszúságú vágógép kell.
- Lépcsőházban, szűk ajtónál előre végig kell gondolni, hogyan jut be a lap.
Mikor nem jó választás?
Nagyon kicsi, sok sarokkal tagolt helyiségben a nagy lap sok vágással jár, és a kiosztás sem lesz szép. Ilyenkor egy közepes formátum gyakran jobb eredményt ad. A felméréskor ebben is szívesen segítek.
